Tovább a tartalomhoz | Ugrás a navigációhoz

Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Bemutatkozás Felpéc története
Bekezdések

Felpéc története

Földrajzi helyzeténél fogva jó helyet biztosított ez a vidék a megtelepedni kívánó embernek. Ezt támasztják alá az ásatások során elõkerült leletek. Amint a legtöbb Gyõr környéki községben, Felpéc határában is az elsõ ember az újabb kõkorban telepedett le A rézkorból, a bronzkorból, a vaskorból nincsenek tárgyi emlékeink, de feltételezhetõ, hogy a földmûvelésre és állattenyésztésre annyira alkalmas területen e korban is éltek emberek.

Kilátás a faluból a hegyre Címer

A település a római korban

Idõszámításunk után a Római Birodalomhoz tartozott Felpéc környéke is. Valószínûleg veterán telep volt a Malatón, ahol kiszolgált római katonák laktak. A határban több helyen találtak római kori pénzeket, cserépdarabokat, illatszeres üvegeket. 1965-ben római edénytöredékeket és egy szárnyas fibulát (csat) dobott ki a föld.

Az avarok és a frankok hagyatéka Felpécen

A népvándorlás ezt a vidéket sem kerülte el. Az uralmuk 568-803-ig tartott. A mai falu házai alatt avar temetõ rejtõzik. Ugyancsak a népvándorlás idejébõl, közelebbrõl a frank korból származik az a sír is, melyet a Sokorói-dombok lejtõjén, egy szõlõföldön találtak. A sírból egy kétélû kard került elõ. Még apróbb leletek is igazolják, hogy e korban is lakott volt ez a föld.

A honfoglalás kora és a névadó Pécz család története a 15. Századig

Felpéc és Kispéc helységek keletkezési ideje a honfoglalás korába tehetõ. A terület elsõ felosztásakor a Duna jobb partja Gyõrtõl Óbudáig valószínûleg Kurszán kende* szállásváltó útja lett, s maga Gyõr alighanem a nyári szállásterület erõdített pontja. Kurszánnak 904-ben a nyugati határvidéken, egy lakomán történt megölése után valószínû, hogy kende szállásváltó útja Árpád kezébe jutott. Késõbb Huba vezér szállásváltó útja a Marcal és a Rába mente.

Magát Felpécet a 108 nemzetség egyike, a Pécz (Pech, Péczy) nemzetség kapta osztályrészül, innen kapta nevét a falu is. Felpéc és a Pécziek története már kezdetektõl fogva olyan szorosan összefonódott, hogy a településrõl a középkor virágzó szakaszáig jórészt csak e család révén értesülünk az írott forrásokból.

Ebben a korban Felpéc és Kispéc feltételezhetõen egyetlen település volt, és csak a következõ években szakadt ketté, és alakult ki a két helység. Felpécet elõször az 1237-1240 között kelt Albeus-féle jegyzék említi. IV Béla király Albeus mesterrel, nyitrai fõesperessel összeíratta a pannonhalmi apátság birtokait, jobbágyait, udvarnokait, szolgáló népeit és ezek köteles szolgáltatásait. A Pécziekrõl legtöbb adatot a 13. Századból kapjuk, annak a második felére esik fénykoruk, mikor a nemzetség tagjai idõnként a legmagasabb tisztségeket töltöttek be: nádor, országbíró, bán, tárnokmester. Az Apponyi grófok szintén a Pecz nemzetségbõl származnak, õseiknek Iwanc1ha (Ivánka) fiainak adományozta 1295-ben III.András Bódé (Budey) lo ekényi üres földjét, amelyet hûtlen mosoni jobbányok bírtak.

Török uralom és magyar közigazgatás

1510-ben a gyõri káptalani levéltár négy járást említ a megyében: Tó-közi, Sziget-közi, Csiliz-közi, Sokorói-(Sokoró-aljai).

Miután a török 1541-ben elfoglalta Budát, fokozatosan uralma alá vonta az ország jelentõs részét. Megyénkben a török hódítás 1543-ban kezdõdött el, legelõször a Sokorói járás került uralmuk alá.

Felpéc a székesfehérvári szandzsákhoz tartozott. Közben a falu 1594-tõl, Gyõr elfoglalásától, négy évig az akkor létrehozott rövid életû gyõri vilajethez* tartozott. Gyõr visszavételével egy kis idõre a vármegye, így Felpéc is felszabadult a török hódoltság alól, ám 1602-ben a székesfehérvári törökök újra kezdték a behódoltatást a vidéken.

A Bocskai-féle szabadságharc egy kis idõre véget vetett a törökök és a császári csapatok zaklatásának, de az 1609-es összeírás szerint már nem a Sokorói, hanem a Pusztai járáshoz tartozik Felpéc, teljesen a hódoltság keretei között. Az összeírás mind Felpécet, mind Kispécet elhagyott helyként tünteti fel. Egyes adatok a katolikus templom pusztulását ezekre az évekre teszik. Felpéc 1621-ben újratelepült, 1625-ben már ismét sûrûbben lakják a falut, de ekkor török földesura van még. 1629-ben a Kisfaludyak és a Márffy örökösök a községben ismét birtokhoz jutnak.

A török hódoltság alá tartozó területeken a lakosság túlnyomó többsége protestáns volt. Felpécet vegyesen lakják a protestánsok és elenyészõ számban a katolikusok. Az elsõ evangélikus templom építésének ideje 1631 tájára tehetõ.

A Rákóczi-féle szabadságharc

Az 1703 és 1711 között zajló szabadságharcban a község lakói közül sokan álltak Rákóczi mellé. A kuruc hadak egyik kiváló ezredese, Telekessy Török István igazgatta a környékbeli protestáns gyülekezeteket, hívó szavára önként ment a zászlók alá a felpéci nemesség is. A szerencsétlen kimenetelû koroncói csatában sok felpéci vér festette pirosra a csatamezõt. A szatmári béke után a község újra benépesült, és a sokoróaljai járáshoz sorolták.

Felpéc kuriális helység

III. Károly idején történt az elsõ népösszeírás adókivetés céljából. Felpécen 74 személyt érintett, köztük a következõ családokat: Ihász, Tánczos, Vörös, Weszprémi, Kovács, Szabó, Takács, Tóth, Borsoss, Pölöskey, Méhes, Horváth, Szalay, Nagy Lököss.

A község történetének a következõ állomása az 1721-es év. Ekkor kelt a község kiváltságlevele, melyet a közgyûlésen hirdettek ki, ettõl az idõponttól kezdve lett Felpéc "curiális nemesi helység". Ebben az idõben, Gyõr megyében mindössze három község kapott kiváltságlevelet, Felpéc mellett Abda és Nagybajcs. A régi pecsét belkörében kivont kardot tartó lovas vitéz látható, körirata: "Fel-Pecz, curialis helység pe.". A kiváltáság azt jelentette, hogy mentesül a falu a katonai beszállásolástól, a fuvarozás terhétõl. Sajnos azonban mindezt kevéssé vették figyelembe a következõ évtizedekben.

A felpéci nemesség két jelentõsebb megmozdulásáról írásos feljegyzések állnak rendelkezésünkre. 1764-ben Mária Terézia vízi úton Pozsonyból Budára utazott, visszafelé szárazföldi utat választott. Tiszteletére a felpéci nemesség is lóra ült, a nemesi bandérium vezetõje Hunkár József, a vármegye esküdtje volt.II. József uralkodása idején a vármegye szakadatlan harcot folytatott az új kormányzat, a dolgok új rendje ellen.

1752-ben megépítik a katolikus templomukat.

  1. június 12-én született Tzetter (Czetter) Sámuel híres rézmetszõ, Tzetter Gottfried evangélikus lelkész és Kronuch Mária gyermekeként. Czetter Sámuel községünk leghíresebb szülötte.

1777-ben szentelték fel az evangélikusok a ma is álló új templomukat, melynek az építésére 1775-ben kapták meg az engedélyt, az építkezés alig két évig tartott. 1795-ben nyitotta meg a község vezetõsége azt a jegyzõkönyvet, amelybõl értesülhetünk a helybeli és az országos eseményekrõl, büntetésekrõl, választásokról, tûzesetekrõl, járványokról stb.

A napóleoni háborúk kora

A 19. Század nyugodtabb elsõ éveit követõen Napóleon seregei hamarosan elérték az országot s Felpécet is. 1809-ben a gyõri (kismegyeri) csata elõtt Pápáról Gyõrbe vonuló Eugén alkirály hada érintette elsõként a településtort megitták vagy kieresztették a hordókból.

A falu lakói még ki sem heverték a napóleoni seregek pusztítását, mikor azok elvonulása után 1809 októberében az osztrák Hiller-féle gyalogezred katonáinak egy részét szállásolták el a faluban.

A 19. század eseményei a községben

A feljegyzésekbõl tudjuk, hogy "1812-dik esztendõben a prédikátori lakáshoz közel lakozó pintérnél jött ki a tûz, 26 ház leégett, az Evang. templom fedele hamuvá lett, a toronybéli harang is leolvadt."

1815-ig a jegyzõi teendõket is tanító látta el, ebben az évben elõször kap fizetést a jegyzõi munkáért is.

A szabadságharc és következményei

Fontos esemény volt az ország életében az 1848-49-es szabadságharc, melynek részese volt a felpéci nemesség és a község egyéb lakossága is. A komáromi vár megerõsítésére a felpécieket is kirendelték, a fogatosokat és a gyalogmunkásokat egyaránt. Az írásos emlékek alapján megállapíthatjuk, hogy Felpéc lakossága az ország ekkori eseményeibe nem kapcsolódott be oly mértékben, mint azt a nemesi jogaikra oly büszke felpéciektõl elvárható lett volna. Két honvédtisztrõl tudunk, Ittzés Ferencrõl, aki fõhadnagyi rangban vett részt a szabadságharcban, azt túlélve évekig bujdosott, majd a falu jegyzõje lett. Sírja a felpéci ev. temetõben van. Másik honvédtiszt Hrabovszky István lelkész szintén István nevû fia, aki alezredesként esett fogságba Aradon.

Felpéc a 20. században

A 20. század nagy történelmi eseményei általában elkerülték a fõútvonaltól távol esõ kis falut. A két világháború azonban fájó nyomot hagyott lakói lelkében. A hõsi halottak névsorát a templomok falán lévõ táblákon tüntették fel, a temetõkben emléktáblák emlékeztetnek rájuk.

Az elsõ világháborúban meghaltak száma: evangélikus: 53, katolikus 15

A második világháborúban meghaltak száma: evangélikus 29, katolikus 8

1919-ben nem volt jelentõsebb esemény Felpécen. 1921-ben hatalmas tûzvész pusztított.

A községi utak is homokosak, esõzésekkor sárosak, gödrösek voltak. A negyvenes évek elején szabályozták a Bakony-ért, a régi fahidak helyett kõhidat építettek.

A katonai beszállásolásokat Felpéc sem kerülte el. Magyar és német alakulatok több-kevesebb ideig tartózkodtak a faluban. A németek két üzemet szereltek fel és mûködtettek: a pékség a Györffy portán, a húsüzem a Wolf-féle házban üzemelt. Felpéc nem esett áldozatul a bombázásoknak, de a hegybe lehullott néhány bomba - valószínûleg az ott lakó idõs emberek nem sötétítették el a házat -, a bombatölcsérek talán még ma is megvannak. A falu lakói több légi harcot figyelhettek meg, hiszen ezek nagy része Felpéc fölött zajlott a szomszédos községek teherrakodó állomásai miatt.

Szomorú eseménye a falunak a leventék elhurcolása, valamint az orosz (szovjet) megszállás. Szerencsére nem volt túlságosan tragikus egyik esemény sem, nem úgy, mint a zsidók elhurcolása, akik közül egyetlen élõ jött vissza.

Földosztásra 1945-ben került sor, mivel itt nem, volt nagybirtok.

  1. június 1-jén alakult meg a Nemzeti Bizottság. Négy párt képviseltette magát.

Rövidesen házhelyeket osztottak, ez volt az elsõ lépés ahhoz, hogy megszüntessék a közös udvarokat. Új utcák keletkeztek, ekkor nyitották meg a Dobó és Széchenyi utcát.

1948-ban államosították az iskolákat. Megalakultak az ifjúsági szervezetek, melyek segítettek a községi ünnepélyek megrendezésében. Jó idõben ezeket az ünnepélyeket a Füzesben tartották, rossz idõ esetén az iskolában. Nagy szükség volt egy kultúrházra, ezt 1951-ben társadalmi munkával alakították ki, késõbb megnagyobbították.

Ez az idõszak a beszolgáltatások súlyát viselte. A faluban nem volt még villany, illetve a malomban és a malombérlõ lakásában már használtak áramot, de nagy örömmel fogadta a falu 1951-ben a részleges villamosítást. A külterületek maradtak ki egyelõre a szolgáltatásból. 1956-ban jelentõsebb esemény Felpécen nem történt. Kisebb rendbontások adódtak: levették a beszolgáltatási táblát, adópapírokat égettek a községháza elõtt. Ezekkel a tényekkel nem álltak összhangban a megtorlások, amikor ártatlan embereket is megvádoltak és meghurcoltak egyéni bosszútól vezetve. A faluban nem volt orvos, fõleg azért volt szükség orvosi rendelõ építésére. Társadalmi segítséggel 1958-ban elkészült a rendelõ, melyet késõbb bõvítettek.

1959-ben szervezõdött a mezõgazdasági termelõszövetkezet, melynek életérõl, munkájáról e kiadvány nem kíván, és nem is tud szólni. Még ebben az évben helyet kapott a könyvtár a mûvelõdési házban, és Bertalan Sándorné személyében új könyvtárost is, aki 2001-ig végezte megszakítás nélkül hozzáértõ könyvtárosi tevékenységét. Munkájáért miniszteri és számtalan megyei elismerést kapott.

1961-ben kezdõdött meg a tanítás az új kéttantermes iskolában, amely részben társadalmi munkával készült, és ma is helyet ad a felpéci alsó tagozatosoknak.

1970-ben az integrációs tervek alapján a termelõszövetkezet és a községi tanács is egyesült Kajárpéccel. 1975-ben az iskola körzetesítésére került sor. Még ebben az évben társadalmi munkával megépült az óvoda, amelyet azóta bõvítettek és korszerûsítettek.

1986-ban megoldódott a község egészséges ivóvízzel való ellátása, kiépült a vízvezeték-hálózat. Szinte minden lakás rákapcsolódott.

1990-es kormányzati választások után a képviselõ testület úgy döntött, hogy önálló polgármesteri hivatal intézze a község ügyeit. A hivatal önálló jegyzõt alkalmaz. Két cikluson keresztül (1990-1998) Varga Károly viselte a polgármesteri címet, majd õt Csete Gyuláné követte (1998-).

1996-ban szennyvízcsatorna-hálózat épült, majd 1998-ban bevezették a gázt a faluba. 1998-óta mûködik a községben a kommunális szemétgyûjtés. Az önkormányzat a lakosság támogatásával tudta megvalósítani viszonylag rövid idõ alatt, a jelentõs fejlesztéseket. 2000-ben felújították a kultúrházat, és minden intézménybe bevezették a gázt.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. augusztus »
augusztus
HKSzeCsPSzoV
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031